2022. július közepén egy kerekasztal beszélgetésnek lehettem résztvevője, ahol a Magyar Nemzeti Bank által aznap publikált, legfrissebb termelékenységi jelentés volt a téma. Nem mennék bele makrogazdasági elemzésekbe, sem az eredmények gazdaságpolitikai következtetéseibe, inkább maradnék kizárólag a vállalati szféránál. Hiszen a vállalatok, azon belül is elsősorban a kis és főként a középvállalatok termelékenysége jelentősen tudja befolyásolni egy ország gazdaságát. Ugyanakkor hiszem, hogy a cégvezetők, tulajdonosok döntéseit alapvetően az üzleti racionalitás vezérli.
Magát a munkatermelékenységet nem lehet csak egy-egy kiragadott kontextusban nézni, ezért is jó, hogy a jelentés foglalkozik a digitális hatékonysággal, innovációs hatékonysággal is, hiszen ezek a tényezők visszahatnak a kibocsátásra, eredményességre. Két megállapítást idéznék a jelentésből, ennek igazolására:
„A munkatermelékenységet mérő több mutató átlaga alapján a hazai munkatermelékenység az uniós szint 62 százalékán, míg a TOP5 tagország 45 százalékán áll. Jelentősen nőtt 2012 óta Magyarországon a kkv-szektor munkatermelékenysége, de még mindig számottevő a különbség a nagyvállalatokhoz képest (a kkv-k munkatermelékenysége a nagyvállalatokéhoz képest 55,7 százalék).”
„A digitális technológiák vállalati hatékonysági foka Magyarországon 2020-ban 60 százaléka volt az EU-átlagnak, míg a TOP5 EU országhoz képest pedig 44 százalék. 2020-ban hazánk az előző évhez képest egy helyezéssel feljebb, a 26. (vagyis utolsó előtti!!) helyen végez, azonban érdemében nem történt változás a digitális infrastruktúra vállalati kihasználtságában.”
A fenti két megállapítás visszaigazolja azt, hogy a hazai vállalati, azon belül is elsősorban a KKV rétegben még mindig hiányzik az átfogó kultúraváltás, az innovatív gondolkodásmód, a vezetési szemléletben történő generációváltás. A termelékenység abszolút összegű növekedése kizárólag annak volt köszönhető, hogy több darab ember több értéket állított elő. Ez a módszer volt a vezérelve az alapvetően nagytömegű bérmunkára berendezkedett, hatalmas lakosságszámú országok gazdaságfejlesztésének, de véleményem szerint hosszú távon nem működőképes modell egy kicsi, de nyitott országban. Ráadásul a hatékonyság javításában semmit nem lépünk előre, ha a több munkáshoz nem párosul hatékonyabb munkaszervezés, digitális vállalatirányítás, professzionális menedzsment. Sok cégvezető azt gondolja, majd a gépesítettséggel, új termelőeszközök vásárlásával fokozható a hatékonyság, de ez csak akkor igaz, ha a gépekkel nagyobb értéket tudunk előállítani, mint emberi erővel. Ugyanez igaz akkor is, ha csak a termelő beruházásra költenek a cégek és a háttér infrastruktúrát nem változtatják, azaz a vállalatirányítás vagy az energia továbbra is régi keretek közt marad. Jól mutatja ezt a jelentésnek az a része, ami az egyes iparágak termelékenységét veti össze. Az elmúlt évtized egyik húzóágazata, az építőipar például semmit sem fejlődött hatékonyságban 2001. óta, a magas energia igényű ágazatok, pl vegyipar, fémfeldolgozás pedig egyenesen romlottak a termelékenységi mutatókban. Ezzel szemben a magas szellemi tudást igénylő ágazatok esetén jelentős mértékű volt a termelékenység javulása. Ilyenek az IKT szektor, a telekommunikáció, járműgyártás vagy az elektronikai és optikai eszköz gyártás.
Jó, jó, de mit tehet egy cégvezető egymagában?
Gondolkodjon és változzon! A változás kicsiben kezdődik. Amikor a beruházási terveket nem az alapján állítja össze a vállalkozás, hogy mire van EU-s támogatás, hanem annak megfelelően, mi szolgálja a legjobban a vállalati eredményességet, hatékonyságot. A digitalizáció, vállalatirányítási rendszer bevezetése nem kidobott pénz, pontosan a hatékonyság javulásán keresztül fog megtérülni. Persze csak akkor, ha valóban használják és beépül a mindennapi üzleti folyamatokba. A szervezetfejlesztés nem csak HR, nem csak a fluktuáció csökkentés a célja, hanem egy hatékonyabban dolgozó, nagyobb munkatermelékenységet produkáló vállalati szervezet létrehozása, fenntartása és folyamatos fejlesztése. A felelős tulajdonos, vállalatvezető belátja, hogy a hosszú távon fenntartható, hatékony működéshez stratégiai gondolkodásra van szükség. Beruházni pedig ma már ugyanúgy kell a szervezetbe, a digitalizációba, az energia hatékonyságba, mint magába a termelésbe.
A termelékenységi jelentés egyik lefontosabb aktuális megállapítása, hogy a termelékeny vállalatok és iparágak hatnak legkevésbé az inflációra, a nem hatékony iparágak pedig pörgetik az árak emelkedését. Ezt tapasztalhatjuk az ingatlan piacon ugyanúgy, mint az élelmiszeriparban, vagy a feldolgozóipar más ágazataiban. Vagyis az infláció ellen a gazdaságpolitika mellett a vállalatvezetők is sokat tehetnek azzal, ha hatékonyan működő, versenyképes cégeket irányítanak. Churchill szerint „ne mulaszd el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!” A mostani recesszió a legjobb alkalom, hogy elinduljunk a tudatos vállalatfejlesztés útján.
